Kapcsolatépítés és tanulás - e két szó jellemezte leginkább a romániai épített környezeti nevelés első országos és egyben nemzetközi konferenciáját Bukarestben, melynek külföldi vendégei között a Pre Architectura program is szerepelt, a magyarországi viszonyokat és saját programját bemutató előadással, továbbá az építészeti oktatás és a szóbeliség kapcsolatát vizsgáló workshoppal.
A remekül szervezett program keretében izgalmas párhuzamos történetek, fantasztikus példák és fontos tanulságok kerültek elő.
A De-a Architectura egész országra kiterjedő programja érdeklődő iskolák számára biztosít önkéntes építészeket, akik a gyerekek tanáraival együtt tartanak rendszeres foglalkozásokat, jellemzően heti egyet osztályonként. A szervezet tagjai kiterjedt kapcsolatrendszert alkotnak, mára szinte az összes nagyvárosban bevonva az iskolákat - pedig még csak most történtek meg a kezdeti lépések az épített környezeti nevelés tantervbe történő integrálásából.
A szintén román Ikedoo csapata komoly eszközi háttérrel, egyedileg fejlesztett, sok esetben 1:1 léptékű építő, illetve építészeti játékokkal fogadja a gyermekeket bukaresti főhadiszállásán, további egy kísérleti kisbuszban berendezett utazólaborral járja a környéket.
A londoni Open City projekt alapító igazgatója, Victoria Thornton arról mesélt, hogy a gyerekeken keresztül minden korosztály bekapcsolható ezekbe a tanulási-építési folyamatokba a gyerekfoglalkozásokon túl participatív workshopok, épületlátogatások szervezésével.
Az osztrák helyzetet a BINK szemszögéből Barbara Feller mutatta be - itt az úgynevezett Építészet Háza rendszerben minden tartománynak van egy központja, melynek feladata kifejezetten a civil közönség bevonása az épített környezet megismerésébe és alakításába. Ezen felül a KulturKontakt Austria program segíti mindenféle művészeti ág, köztük építészek vendégoktatóként történő bevonását az oktatásba.
A magyarországi helyzet elemzéseként a szépen alakuló-bővülő hálózatról meséltem, ami sok kis szervezet és kezdeményezés (GYIK Műhely, kulturAktív, Ludbriko, MOKKA, Építő Játékok, DesignPed, stb.) munkáját foglalja magában, a tantervi jelenlét kísérleti eredményeiről és a saját program kapcsán pedig a tér, mint az építészet alapelemének fontosságáról mind az érzékelő-feltérképező, mind az alkotófolyamatokban, a nagy, valós léptékről és ezáltal a “belső 3D” tapasztalatról, valamint az építészhallgatók és gyermekek összeboronálásából fakadó lehetőségekről és eredményekről.
A Narrative Structures című workshop során a cím-szöveg-történet és az építés-építészet kapcsolatát vizsgáltuk és vitattuk meg egy, Italo Calvinho: Láthatatlan városok című művén alapuló makettező-építő feladaton keresztül. A szóbeliség időbeliségének, minőségének és mennyiségének megfelelő használata kritikus pontot jelent az alakotófolyamatoknál, az egyensúlyi állapot elérése folyamatos kísérletezés alapján alakulhat ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése